Ezt a fejezetet
Bari-nak küldöm, köszönöm szépen a sok segítséget, amit tőled kaptam! Közkívánatra Nessie ruháiról is hoztam képet.
Mindenkinek jó olvasást!
A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglepegteti a függönyöket - úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata.
Csak eszeveszettül rohantam, nem nézve, hol is lehetek. Nem bírtam felfogni, mi az oka annak, hogy Alice még nem szólt apának a szökésemről. Előbb utúbb észre fogják venni és én azt reméltem utóbb. Ha Alice nem szól, akkor lehet, hogy reggelig van időm, addig még elég sok idő volt. Bár a környéket elég jól ismertem Carlisle által, nem szabadott konkrét helyet kitűzni célként Alice miatt. Nem tudhatja hol vagyok, ami azt jelentni, hogy nekem sem szabad tudnom.
Mikor már két órája futottam, a fák közt fényeket láttam beszűrődni, egy város fényeit. Sötét volt már, úgy kilenc óra lehetett és eléggé kimerültem. Elhatároztam, hogy leülök valahova, de nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet. Végülis öt perc ide, vagy oda, mit számít? Az erdő szélétől emberi tempóval közlekedtem, megláttam egy padot, ami alkalmasnak tűnt. Nem igazán néztem körül, nehogy meglássak valami márkás ruhaboltot, mert akkor itt a vége, tudni fogják, hol vagyok. Még most is sétált pár ember a macskaköves utakon. A házak átlagosak, nem egy gazdag környék, nem messze tőlem volt egy magasított kör alakú zöld terület, amit betonnal vettek körbe, a tetején mindenféle színű virágok díszelegtek váltakozva. Több részletet nem igazán mertem szemügyre venni, úgyhogy inkább csak a lábaimat fixíroztam és elmélkedtem, hogy mi oka lehetett Alicenek csöndben maradni. Bár nem lehettem teljesen biztos ebben, de még sem értettem, hogy miért nem jött el apa, és ráncigált haza. Vagy ennyire jól csináltam? Nevettem magamban a gondolatra, hogy sikerülne megtévesztenem egy látnokot, vagy mit. Valaki leült mellém, megijedtem a gondolatra, hogy lehet, hogy valamelyik családtagom, de aztán megcsapott egy illat, vagy inkább szag. Nem volt rossz illata, inkább közönbös. Ránéztem, egy barna hajú, kreol bőrű 16-17 év körüli srác volt. Rövid haja kissé oldalra volt fésülve, de jól áltt neki.
- Remélem, nem baj. - mondta szemembe nézve.
- Micsoda? - néztem rá értetlenül.
- Hogy leültem. - miért lenne baj?
- Nem. - mondtam és reméltem, hogy lezártuk a beszélgetést.
- A nevem Jason. - folytatta és kinyújtotta felém jobb kezét. Magamban hálálkodtam Carlisle-nak, hogy mindent elmondott az emberekről és a szokásaikról. Megráztam a kezét.
- Nessie.
- Szép neved van. A környéken laksz? Még sosem láttalak errefelé. -barátságosnak tűnt, szóval belementem a beszélgetésbe, amúgy sem látom soha többet.
- A szomszéd városban lakom. - igyekeztem kihagyni a földrajzi neveket a beszélgetésből.
- És mit csinálsz itt éppen éjszaka? - kérdezte szemöldökeit összevonva. Haboztam, majd úgy döntöttem elmondom neki az igazat.
- Hát, összevesztem az apámmal és... elszöktem. - vártam a reakcióját, de csak tompa bólogatást kaptam. - És te mit csinálsz itt?
- Mostanság eléggé felfordult az életem. Ide jöttem, hogy kicsit magamban lehessek.
- Akkor nem könnyítem meg a dolgodat. - szája féloldalas mosolyra húzódott, visszamosolyogtam.
- És hova mész most? Itt fogsz csövezni az utcákon? - még mindig mosolygott. Nem tudtam mit válaszoljak, szóval megint csak mondtam az igazat.
- Fogalmam sincs, majd...kitalálom. - egy percig gondolkozott
.
- Mi lenne, ha - habozott - ha mondjuk a ma éjszakát nálam töltenéd? - micsoda? Az kizárt, csak pár perce ismerem. Ezek voltak az első gondolataim, aztán átgondoltam. Nem tud bennem kárt tenni, és nem valószínű, hogy akarna is bármit ártani nekem.
- Nem akarok zavarni, csak pár perce ismertük meg egymást.
- Az anyámmal élek, aki most éppen elutazott üzlet miatt, én pedig örülnék, ha lenne egy kis társaságom. - át kellett futnom a lehetőségeket. Akármikor megölhetem, bár amit apa mesélt az emberi vér szagáról, abból eddig semmit nem érzékeltem. Nem ég a torkom a vágytól, egy csepp késztetés sincs bennem, hogy megtámadjam. Ha, nagyon végső esetben, mondjuk valamilyen lehetetlen módon mégis megtámadna Alice biztos, hogy nem ülne tétlenül. Nincs mit vesztenem, nem tudok hova menni és túl fáradt vagyok ahhoz, hogy átfussam az éjszakát.
- Rendben, de csak, ha tényleg nem zavarok. - most már vigyorgott, láthatóan elégedett volt.
- Akkor - felállt - induljunk. Elég magas volt, majdnem egy fejjel magasabb volt nálam. Én is feláltam és elvezetett a házáig, az úton végig a földet néztem. A ház szép volt kívülről is és belülről is egyaránt. Belépve egy kisseb előszoba fogadott, itt volt hely a kabátoknak és a cipőknek. A fal kivizöld, a padló laminált és világos, az ajtók barnák és a felső részük üveges, de nem lehet átlátni rajta. Levettem a fehér, magasszárú spotcipőm, ami elég koszos volt és a hátizsákom. Egy sötét farmer volt rajtam, egy sima fehér felső és egy fekete bőrdzseki, amit levettem és felakasztottam egy fogasra.
- Körbevezetlek. - jelentette ki Jason, mire ránéztem. Ő is engem nézett, mosolygott. Most láttam csak igazán az arcát, egész helyes volt.
- Csak rajta! - mondtam. Elindult, megragadta a karom és maga után húzott. Érintése meleg volt, majdnem forró.
- Ez lenne az étkező, erre a nappali, az étkező, és anyám szobája - mutogatott körbe. - ja és itt egy fürdőszoba. Ez az enyém. - mutatott a mellettünk lévő ajtóra, az előszobához ez állt a legközelebb. Az előszobát egy ajtó választotta el az amerikai konyhától, a konyhabútorok barnák voltak, és egy pult kerítette el a többi helyiségtől, amihez tartozott egy bárszék. A konyhától jobbra volt a nappali, két piros bőrkanapé állt szemben egy nag plazmatévével. Rengeteg dvd és kazetta volt a tévé két oldalán levő szekrényeken, amik világos barnák voltak. A fal itt kék volt és nem értettem hogyan, de passzolt a piros kanapékhoz. A nappali mellett volt egy rész, amit három oldalról falak vettek körbe, a szabad oldala a nappalira nyílt. Ez volt az étkező, üvegasztallal és magas háttámlájú székekkel. E mellett volt Jason édesanyjának szobája, amit félkör alakú fal választott el a többi helységtől. A konyha mellett volt egy kicsi folyosó, ahonnan három ajtó nyílt.
- Ez itt a gardrób - mutatott az első ajtóra, bal oldalt. - ez a női fürdőszoba - ez a szemben lévő volt - és ez a szobám. - jobb oldal.
- Igazán szép ház! - ismertem el, pulóveremet két kezemmel fogtam még mindig.
- Tudod mit? Most menj, fürödj le, addig csinálok valami kaját. - bólintottam. Bement a gardróbba, mikor kijött egy bő fekete pólott és egy szintén fekete, pamut rövid nadrágot adott a kezembe, miután kivette a pulóvert a kezemből. Benyitott a fürdőszobába és egy kosárra mutatott a földön, amiben szépen felvoltak göngyölve a törölközők. - Itt vannak a törölközők, amelyiket csak akarod. - furcsa volt a kedvessége, de jól is esett.
- Köszönöm. - mosolyogtam a lehető legkedvesebben.
- Semmiség. - mondta vigyorogva, majd elment a konyhába. Bementem a fürdőszobába, ami szintén nagyon szép volt. Egy hatalmas sarokkád hívogatott magához, megengedtem a vizet, amíg vártam, hogy elegendő mennyiség kerüljön a kádba, megnéztem magam a tükörben. Egészen tűrhető, bár a hajam göndörebb, mint általában, még így is a mellem alá ért. Elzártam a vizet, majd levetkőztem és bemásztam. A meleg víz nagyon jól esett a bőrömnek, próbáltam sietni a fürdéssel, hogy ne tűnjek túl pofátlannak. Kimásztam, megtörölköztem és felvettem a ruhákat, amiket kaptam, csak ekkor vettem észre, hogy a pólón, amit kaptam van egy kacsa, aranyos volt.
Kimentem a konyhába, ahol Jason épp szendvicseket készített. Értékeltem, hogy ő csinálta meg és nem vett elő egy pár napos pizzát a hűtőből és rakta be a mikróba. Odamentem hozzá és a márvány pultnak dőltem.
- Segítsek? - kérdeztem.
- Nem kell, kész van. Két tányérra rakta, megfogta a tányérokat, majd végignézett.
- Csodásan állnak a ruháim. - mondta vigyorogva.
- Képzelem. - forgatta a szemeim. Elindult a nappaliba.
- Nem baj, ha itt eszünk? - kérdezte.
- Nem. - kifejezetten tetszett az ötlet, sokkal barátságosabb. Leültem, egy tányért adott a kezembe, majd bekapcsolta a tévét és leült mellém a saját tányérjával, éreztem bőre melegségét. Kapcsolgatta még egy darabig, majd végül talált egy filmet, amit vacsi közben néztünk. A szendvics finom volt, és jól is laktam vele. Mikor megettük kivitte a tányérokat, én mentem utána, felültem a pultra, amíg ő a szekrényben kutatott.
- Köszönöm. - mondtam a lábamat összekulcsolva.
- Nincs mit. - mondta és elővett két poharat. - Mit szeretnél inni? - kérdezte mosolyogva.
- Mindegy. Tényleg köszönöm. Nem tudom mivel érdemeltem ki. - kaptam egy pohár kólát, amit egyből meg is ittam. A poharat leraktam magam mellé. Elém állt, szemünk egy vonalban volt.
- Nem tudtalak volna csak úgy elengedni, ki tudja mi történik veled éjszaka egy ilyen környéken. Hány éves is vagy? - gyorsan váltott témát.
- Tizenhat. És te?
- Tizenhét. - megint féloldalas mosolyra húzódtak akjai, muszály volt visszamosolyognom. Elég derűs természete volt, jól éreztem magam a környezetében, akárcsak Jasperében. És nem tudom miért, de úgy éreztem bízhatok benne. Közelebb lépett, ami kicsit idegesített, csak centik választottak el arcától. Kezeit két oldalamra rakta, úgymond fogva tartott, nem menekülhettem előle. Arca egyre közelebb merészkedett az enyémhez, nem tudtam mi tévő legyek, gyengéden a szájához érintettem a kezem.
- Jason. -suttogtam. Hirtelen elhúzódott.
- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, nehéz neked ellen állni. - láthatóan igazat mondott. Sokan mondták már, hogy van egyfajta vonzerőm. - Elmegyek lezuhanyozni, addig le tudod foglalni magad? - kérdezte zavartan, csak bólintottam.
Csak pár perc volt, amíg visszaért, addig a filmet néztem, elég fáradt voltam.
- Szeretnél aludni? - megint csak bólintottam, még kínosan éreztem magam az előbbi incidens miatt. - Gyere! - Elindultam utána, bevezetett a szobájába, a fal halványkék volt, a függönyök ehhez passzoló sötétebb kékek, szintén laminált padló és ami a legjobban tetszett egy hatalmas franciaágy. A szekrények sötét fából készültek, sok könyv volt rajtuk. Egy számítógép díszelgett az atjó mellett egy íróasztalon, az ággyal szemben egy tévé. A földön már meg volt ágyazva, gondolom megcsinálta, amíg fürödtem.
- Enyém a föld. - mondta.
- Mi? Nem, nem, nem! Az kizárt! Így is túl sokat kaptam. Tiéd az ágy! - mondtam.
- Ja - szisszent föl - majd hagyom, hogy a földön aludj.
- Ragaszkodom hozzá. Nem lesz bajom belőle.
- Én pedig ragaszkodom ahhoz, hogy az ágyban aludj. Habár, ha jobban bele gondolok elég nagy az az ágy mindkettőnknek.
- Rendben. - mondtam makacsul, bár nem találtam a legjobb ötletnek, de nem hagyhatom, hogy a földön aludjon, ha már ennyi mindent megtett értem.
- A francba! Azt hittem megtörlek. - elnevettem magam.
- Te mindenképp az ágyban fogsz aludni és ha ehhez az kell, hogy én is ott aludjak akkor ott is fogok.
- Hát jó. - egyezett bele és bemászott az ágyba. - Nem jössz? - én is bemásztam mellé. A távolság nem volt túl nagy köztünk, ami zavart. Az oldalára feküdt és kitámasztotta a fejét, én a hátamra feküdtem, hogy kerüljem a pillantását.
- Azt mondtad, hogy felfordult az életed. Mire gondoltál? - kérdeztem halkan és reméltem, hogy kapok választ, de egy fél percig néma csönd volt.
- Ezt elég nehéz lenne szavakba önteni, mert igazából én sem tudom, mi történt. Megváltoztam, és ez a változás nem éppen jó. Változott a testem, a közérzetem, sokkal ingerültebb vagyok és egyelőre még nem emésztettem meg ez a dolgot. - forgattam egy darabig a fejemben a szavait, de nem igazán tudtam megérteni.
- Tudok segíteni? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Kétlem. - sóhajtott, lerakta a fejét a párnára, amit újra hosszas csönd követett.
- Jó éjt, Nessie. - suttogta, majd megfordult.
- Jó éjt, Jason. - suttogtam vissza majd behunytam a szemeim.
Charlie bácsinál voltam, tv-t néztünk. Csak szótlanul ültünk, miközben nagyapát tanulmányoztam. Barna hajába néhol ősz tincsek vegyültek, mikor rámpillantott szarkalábak jelentek meg szemei sarkában. Mosolygott, ez melegséggel töltött el. Épp meg akartam szólalni, mikor a tv recsegni kezdett,majd hangyás lett a kép. A következő pillanatban egy fekete kör jelent meg rajta, amiből víz folyt ki.
- Nagyapa, kilyukadt a tévé! - mondtam neki meglepődve, deja vu-m volt.
- Ez bizony lyukas. - értett egyet velem és továbbra is mosolygott, mintha mi ez valami hétköznapi dolog lenne. Tovább néztem a víz csöpögését, mikor egy hófehér vizes,koszos kéz nyúlt ki a lyukon keresztül és érkezett a padlóra. A kézhez tartozott egy test is, ami lassacskán kivánszorgott az öreg készülékből. Éreztem, hogy tennem kéne valamit, de még se rugdoshattam vissza a tévébe. Egy lány térdelt előttünk, haja hollófekete, derékig érő, eltakarta arcát, ruhája egy hálóinghez hasonlított, csurom víz és piszok volt. Térden kúszva elindult Charlie bácsi felé, aki már annyira nem vigyorgott, kiült arcára a rémület. Hasonlóképpen éreztem, testem leblokkolt, nem bírtam megmozdulni, hogy segítsek neki. Kiáltani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Tétlenül néztem, ahogy a lány egyre közelebb megy nagyapához, majd elér a lábához és rámászik. A lány hirtelen mozdulattal rámpillantott.
Felriadtam. A falon levő óra reggel hatot mutatott, tudtam hova kell mennem és azt is, hogy sietnem kell. Jason-re néztem, még mindig aludt. Óvatosan, de gyorsan kimásztam az ágyból, felkaptam a ruháim és a fürdőben felöltöztem. Bár a táskámban voltak ruhák, nem volt időm elmenni érte, tehát az előző napi szettet vettem fel. Körülnéztem a női fürdőszoba fiókjaiban, kivettem egy fésűt és egy hajgumit, gyorsan kifésültem és copfba kötöttem a hajam. Bementem Jason szobájába és hangtalanul papírt és tollat kerestem, a szaguk után mentem, ígyhát könnyű dolgom volt. Elkeztem írni a levelet, a tolt csak suhogott a papíron.
Jó reggelt Jason! Muszáj volt korán elmennem, kérlek ne haragudj! Nagyon köszönök mindent: Nessie
Ráírtam a papírra a telefonszámomat is, a búcsúlevelet leraktam a párnára, amin feküdtem. Az előszobába siettem, felkaptam a cipőm és a dzsekim, majd kiviharoztam az ajtón és elindultam Forksba.
